Tá-Bor 2021

Vígh Ilona beszámolója egy hangulatos családi táborról:
...Már 8 éve minden nyáron részt vesz családunk az Élő Hagyomány Alapítvány Táborába, ami idén Nagymaroson, a Törökmező Turistaházban lett megrendezve. Pompás környezet, osztálykirándulásainkat idéző szállás, és csodás közösség várt ránk a népi értékekkel és muzsikával, tánccal fűszerezett táborban.
Természetesen a család kosárfonó tagja, azaz férjem, Mucsonyi Zsolt, ismét elmerült a vesszők kesze-kusza világába. A kicsi-nagy és még nagyobb gazdasági kosár kollekció mellett Kovács Zoltán mester, a Hagyományok Háza kosárfonó oktatója új fogásokat, formákat is tanított neki. Pénteken egy kis bőrözéssel zárta a tábort, egy fonott peremű tarsollyal.
A család női tagjai is változatos alkotói munkával tették próbára ügyességüket.
Kislányunk a hét minden napján alkotott valami csodás dolgot. Saját kezűleg parasztház makettet épített. (De olyan nagyot, hogy a sok csomagunk mellett, alig fért be az autóba a hazaúton.. Lefestette, berendezte, de mellette bőrtarsolyt, mesekönyvet és gyöngy nyakláncot is készített.
Nagy meglepetésünkre, egyik este Beszprémy Katalin szervező elé állt, akitől hímezni valót kért. Természetesen Kata teljesítette kérését 2x is! Így keresztszemes mintával egy kutyust és egy kislányt hímzett, majd egy-egy kispárnának varrták össze a hímzett művet.
Jómagam a tábor nagy részében a bútorfestő tudásomat mélyítettem el Csíki Virág segítségével, akitől megtanultam a könyvkötészet alapjait is. A lapok összehajtogatásától indultunk, majd lyukasztottunk, nyersvásznat vágtunk, festettünk, fűztűnk, ragasztottunk, megtanultuk mi az a kapilláris szalag, és még sok érdekes könyvkötészeti kifejezéssel megismerkedtünk. Majd végül kezembe vehettem első saját kötésű könyvemet. Annyira belejöttem, hogy egyből belekezdtem egy másik könyvbe is, ami az Aranyalma Vendégházunk saját készítésű Vendégkönyve lett.
A festés mellett persze mást is kipróbáltam, gyöngyöt fűztem és elkezdtem egy palóc motívumos hímzett vászonhátizsák készítését is.
Az esték jó hangulatban teltek. Csíki Lóri bácsi meséivel kezdődtek, majd Kovácsné Kriszta népdalénekes tanított nekünk szilágysági népdalokat. Az este nélkülözhetetlen eleme volt a táncház, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, melyet hajnalig tartó mulatság kísért.
A Tá-Borban részt vett a Váci Néptáncegyüttes is, akik egész héten szilágysági táncokat tanultak. Fantasztikus volt látni az élettel teli táncukat, kitartásukat, és nem utolsó sorban hangjukat, zenéjüket.
A tábor állandó zenekara, az Agud Zenekar volt, tagjainak köszönjük az embert próbáló egész heti muzsikálást.
A koronavírus miatt a szokottnál kevesebben jöttek el a táborba, de a kemény mag ott volt. A barátságok erősödtek, a közös alkotása öröme ismét lángra gyúlt, az esti beszélgetések, nótázások szinte mindenkivel elfeledtették az elmúlt időszak nehézségeit. Kimondhatom, hogy nagyon jó volt újra együtt!!! Hiányozni fogtok Tá-Bor lakók ! De jövőre újra találkozunk! ....