Ebru tanfolyam Isztambulban

Az ebru eredetileg csak papíron, természetes festékeket és hagyományos motívumokat alkalmazó igen régi festési technika, mely Törökországban  nagy  hagyományokkal rendelkezik. Ennek megismerésére és  elsajátítására szervezett  tanfolyamon  vett részt  Isztambulban egyesületünk tagja, Erdélyi  Boglárka, aki  a csoport  tolmácsa is  volt. Az ő  személyes  beszámolóját  olvashatják  a tanfolyamról:

Ebru tanfolyam Isztambulban a Budapesti Yunus Emre Török Kulturális Központ és az Istanbul, Pendik Önkormányzatának a szervezésében és támogatásával.

A törökországi egy hónapos ebru tanfolyam előzménye Magyarországon egy őszi kurzus volt szintén a két török intézmény jóvoltából. 2017. október hónapban Kamil Ertuğrul Incel mester Budapesten a Yunus Emre Intézetben, Egerben a Forrás Gyermek és Ifjúsági Házban és Nádudvaron a Népi Kézműves Szakiskolában ismertette meg az érdeklődőkkel ezt a Törökországban nagy hagyományokkal rendelkező papírfestési technikát, amely a UNESCO világörökségi listán is rajta van. Ennek a folytatásaként, további tanulás céljából utaztunk ki Törökországba, a három helyszínről, összesen 5 fő. Kemendi Ágnes, Dukai Bernadett, Takács Orsolya, Vida Balázs és jómagam Erdélyi Boglárka. Az egyhónapos tartózkodás alatt 14 nap ebru tanfolyamon vettünk részt, a többi napokon pedig ismerkedhettünk a környékkel, a várossal. A csoportnak végig én tolmácsoltam és a szabad napokon igyekeztem olyan programokat összeállítani, hogy minél több nevezetességet meg tudjunk nézni és számos kézműves műhelyt is meglátogattunk. Például:  nemezes, hímző, selyemszőnyeg- és kilimszövő, üvegműves, ötvös, kerámia, „yazmaci”, vagyis hagyományos fa dúcnyomó, viaszos batik… A meglátogatott műhelyek nagy része Isztambul város kerületi önkormányzatainak a jóvoltából a lakosság számára nyitottan működnek. Elmondható, hogy a felnőttoktatás példaértékűnek tekinthető Törökországban.

Az önkormányzat kézműves műhelyében Burcu Sadıç Kansu volt a tanárunk illetve Ertuğrul mester is majdnem minden alkalommal ott volt és tanított minket. Mindketten Alparslan Babaoğlu tanítványok, ami azt jelenti, hogy a szigorúan tradicionális ebru művészet olyan ma élő legendájától tanultak, aki mester és tanítvány kapcsolatokat tekintve a 15. századig visszavezetheti a kapcsolatokat. A mester és tanítvány kapcsolat ebben az esetben egy életre szól, ami magában foglalja az élethosszig tartó tanulást, tiszteletet és alázatot.

Az ebru eredetileg csak papíron, természetes festékeket és hagyományos motívumokat alkalmazó igen régi festési technika. Az ebruval foglalkozó művészek egy része ma is ezt a vonalat követi, de párhuzamosan megjelennek a modern alkalmazások is. A legelső ismert megjelenése 1118-ból Japánból származik, a szuminagasi, ami annyit jelent „lebegő tintaforma”. Nem sokkal később az arab országokban is feltűnt. Nem lehet tudni, hogy átvették-e vagy pedig az ázsiai módszertől függetlenül fejlődött ki. Perzsiában „ebri”, azaz „felhőszerű, olyan mint a felhő” néven ismert. A kereskedelmi selyemút is hozzájárult a terjedéséhez, így felbukkan pl. az Üzbegisztani Buharában is, de igazán Isztambulban vált önálló és varázslatos művészetté, a jellemzően szoros mester tanítvány kapcsolat keretében átadott tudás révén. Európában először Németországban, Franciaországban, majd hamarosan Nagy-Britanniában is megjelent „márványos, márványozott papírként”.  Az európai utazók valószínűleg Perzsiában vagy Törökországban, az akkori Oszmán Birodalomban találkozhattak először ezzel a technikával, innen eredhet a másik ismert neve, a „török papír” (Turkish paper).

A márványozás technikája türelmet és gyakorlatot igényel.  A megfelelőre méretezett edényben lévő vízhez sűrítő anyagot adnak, és ez az anyag teszi lehetővé, hogy a festék ússzon a víz felszínén. Különféle színű festékeket, különféle módon cseppentenek a víz felszínére, melyekből mintákat formáznak. Ezután a papírlapot óvatosan, pár másodpercre a víz felszínére helyezik, a papír pedig felveszi a kialakított mintát. Száradás után ragasztják a kívánt felületre a márványozott papírlapot. A könyvkötészet előszeretettel használja a különféle, más és más névvel nevezett ebru technikával készült papírokat. A virág motívumok is Törökországban jelentek meg először.

Az ebru festéshez szükséges hozzávalókat, festékek, ecsetek és más eszközök, stb. Isztambulban beszereztem. Mindenképp tervezem, hogy gyakorlom majd a technikát, mert az ebru esetében egy olyan művészeti ágról van szó, amelynél a rengeteg gyakorlás által megszerzett tapasztalatok révén válhat valaki igazi „ebrussá”. Idővel, a technikában rejlő egyszerre izgalmas és meditatív érzést szeretném természetesen átadni és gyerekekkel, felnőttekkel megismertetni az ebrut.

                                                                                                         Erdélyi Boglárka