HMNE-Mesterek és Inasok -Sikeresen zárult a hímzés oktatás
A Csoóri Sándor Alap támogatásával ,a „HMNE- Mesterek és Inasok” program keretében elkezdődnek a képzések, melynek keretében két mester adja át tudását 2 inasnak.
Lovászné Juhász Rita Gránátalma díjas népi iparművész a Népművészet ifjú mestere hímzésre tanította inasát, Punyi-Jevuczó Diánát, aki Budapestről érkezett. Nem idegen neki a hagyományőrzés, népi világgal való foglakozás, hiszen két éve foglakozik a „női szerepek” vizsgálatával, a népi „kaláris” hagyományaival, készítésével, továbbadásával. ( Fonóasszony blogon”).
Az első alkalommal ráhangolásként megtekintették é a Palóc Népművészeti Kiállítást. A Mester mesélt a régi viseletekhez kötődő szokásokról, a viselet szerepéről, ünnepi és hétköznapi viseletekről, fejdíszekről. A babák megtekintése után megnézték a vert csipkéket és a csipkeverés eszközeit, folyamatát, majd a gyűjteményt bemutató teremben tekintették meg az eredeti lakástextileket, teljes viseleteket.
A mintákkal való ismerkedés után hozzákezdtek a műhelymunkához, elsőként a „palóc minta kendő” hímzéséhez. Meg kellett tanulnia az alaptechnikákat, a lapos hímzést, száröltést, hurkos virág hímzést, bimbó öltést. Szépen, fokozatosan haladtak a mintakendő hímzésével, ami még sok otthoni munkát is jelent Diána számára. A második foglalkozáson elsőként a „mintakendő” elkészült motívumait nézték meg együtt. Elkészült a csokros szerkezetek hímzése, majd a szélén folytatták a hegyes hurkos piros széllel és pici pöttyökkel. Foglalkozásunk a minták előrajzolása, kiszúrása, sablonálása volt.
A harmadik foglalkozás témája a szálhúzásos technikák tanulmányozása, szegő azsúr tanulása , sarok kialakítása „kézbe való kendő” készítésével. Elsőként a szegő azsúrt tanulták meg, szál kihúzását és a sarkok helyes kialakítását /szalvéta sarok/. A mintakendő hímzésén már megtanulta Diána a száröltést, lapos hímzést, amit a madaras motívumnál is használni fognak. Munka közben az elméleti anyagunkkal is tovább haladtak, a fent említett textilek használatáról, díszítéséről és a hozzájuk fűződő szokásokról beszéltek és néztek meg szakirodalmi anyagot.
A negyedik foglalkozáson elsőként befejezték a „palóc mintakendőt”, melyen Dia sokat dolgozott otthon is. Már csak a végső műveletek, a mosás, vasalás, cakk kinyírása maradt hátra. Az napi fő téma a „gépi varrás” tanulása volt. Mivel sosem ült még varrógép mellett, így az alapoktól kellett kezdeni a tanulást. Elméleti anyagként a mai alkalommal a palóc vászon kendők sokszínűségéről beszélgettek s a díszítési módjairól /kalácsos kendő, poszrikos kendő, váltó kendő, diós kendő, keresztre való kendő stb/.
Az ötödik foglalkozásuk témája a palóc keresztszemes hímzések megismerése volt. E témakörben igen gazdag anyag áll a rendelkezésre, hiszen a Mester gyűjteményemben sok eredeti darabot láthatnak a múzeumlátogatás során. Ráhangolódásként ezekből néztek meg pár asztali futót, melyet a piros-kék színvilág jellemez. Ezután megismerkedtek a keresztszemes mintákkal, mintarajzok segítségével. Elsőként egy ritkább szövésű anyagon gyakorolták a keresztszemek varrását, a velük való haladási szabályokat, lehetőségeket. Foglalkozás második felében megtervezték és előrajzolták a palóc szabadrajzú hímzéssel díszített válltáskát, melynek a hímzéséhez is hozzákezdtek.
Utolsó foglalkozás témája a munkák befejezése, adjusztálása volt. Örömmel és izgalommal kezdték a napot, hiszen egy tartalmas kézműves oktatás végére értünk, amit természetesen a későbbiekben lehet még folytatni más keretek közt. Majd amikor minden munkával elkészültek, kis kiállítást rendeztek a munka asztalon, végignézve a tanult technikákat. Elcsodálkoztak, mennyi mindent készítettek!
A mester, Lovászné Juhász Rita így összegezte a képzésen tapasztaltakat: „Nagyon hasznos és aktív munkával teli napokat töltöttünk együtt tanítványommal, Punyi-Jevuczó Diánával. Tehetséges tanítványnak bizonyult, aki rövid idő alatt, kevés gyakorlással gyönyörű munkákat készített, öröm volt tanítani. Tehetséges és érdeklődő tanítványom volt, nem feledem el az együtt töltött órákat, napokat. Az otthoni feladatokat is komolyan vette, s megcsinálta amit kértem tőle, családi teendői mellett is. A pályázatnak köszönhetően eredményes tanórákat élhettünk meg!”
Az Inas, Punyi-Jevuczó Diána pedig így foglalta össze érzéseit a Fonóasszony blogon : „Valójában imádtam minden pillanatát. Ahogy csodáltam a mintakincset, ahogy hallgattam az ősi bölcsességet, ahogy formálódott a kezem alatt a minta, ahogy éreztem azt a szeretetet, amivel minden alkalommal fogadtak. Drukkoltunk, mértünk, varrtunk, azsúroztunk, hímeztünk és ami talán a legfontosabb, láncot formáltunk. Két nő, térben és időben összekapcsolódott, hogy egy láncszemmel tovább megtartson és megőrizzen valamit, ami érték, ami szép, ami fontos ezen a világon. Hálás vagyok a #csoórisándoralap -nak, hogy megteremtették mindehhez a feltételt, és a mesteremnek, Ritának is, hogy ilyen nyílt szívvel adta át nekem tudását, és mutatta meg, sok év alatt szerzett gyakorlatát és gyönyörű lelkét.”
