Magyar életfa Indiában

Rabindranath Tagore 1926-ban járt Magyarországon. Előadói körútját óriási  érdeklődés övezte.  A Nobel-díjas  iró rokon népként tekintett  a magyarokra, elismerte, hogy a magyarok  keletről jöttek és összekötő kapocs lehetnek Kelet és Nyugat között.

 Balatonfüredi sikeres gyógykezelése  után határozta el, hogy egy hársfát ültet  a korház elé.  Ebből az alakalomból mondta: "E fát itt tartózkodásom emlékére ültetem, mivel sehol máshol nem kaptam annyi mindent, mint itt. Több volt ez puszta kezelésnél. Az atyafiság érzésének ébredése volt. Érzem, olyan nemzet földjére jöttem, mely érzelmileg rokon Indiával."

 A hindu legenda szerint, aki idős korában hársfát ültet, az megéri a fa kilombosodását. Tagore a faültetés után még tizennégy esztendőt élt. A költő emlékfája és szobra körül az elmúlt évtizedekben liget alakult ki.

A költő magyarországi látogatásának 90. évfordulója alkalmából a Magyar Állam ajándékaként  egy emlékszobát rendeztek be Kalkuttában , mely Tagore látogatásának és gyógykezelésének  magyar emlékeit mutatja be, fotókkal, korabeli újságokkal  szemléltetve  a nagy érdeklődést  amely ittjártakor övezte.  A szobát az ARTIQ Média tervezte, és készítette el. A emlékszoba közepén egy  Életfa került felállításra, melyet Kiss István egri fafaragó , Egyesületünk tagja, tervezett és faragott ki. Az életfa szímbólum rendszere alkalmas érzelmi, értelmi, lelki és szakrális vonatkozások megjelenítésére.  Az életfa szimbólum nem idegen  az indiai kultúrában sem.

A költő gyógyulásakor fát ültetett Magyarországon, most  mi magyarok állítottunk egy Életát  Indiában,  a Nobel-díjas költő emlékének.

 

Ha nem vagyok többé a földön, ó fám -
Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet
Az erre vándorlók fölött:
A költő szeretett, míg élt.