A népi kézművesség élő öröksége- nádudvari tanulmányút

A Heves Megyei Népművészeti Egyesület tagjai Vigh Ilona szervezésében, közös, bérelt autóbusszal indultak el egy egész napos szakmai tanulmányútra Nádudvarra. A kirándulás célja az volt, hogy az egyesület alkotói testközelből ismerjék meg a Hajdúság szívében ma is elevenen élő népi kézműves hagyományokat, a mesterségek intézményesített oktatását, valamint a generációkon át öröklődő tudás továbbadásának gyakorlatát. A gondosan összeállított program minden eleme maradéktalanul megvalósult, tartalmas szakmai tapasztalatokkal és inspiráló emberi találkozásokkal gazdagítva a résztvevőket.

Utunk első állomásán az országosan is egyedülálló művészeti szakképző intézménybe, a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégiumba látogattunk el. Érkezésünkkor Benő-Nagy Réka főigazgató asszony – aki maga is etnográfus, néprajztanár és nemezkészítő – fogadta csapatunkat, és nagy elhivatottsággal mutatta be az 1992 óta működő iskola szakmai munkáját, nappali és felnőttképzési rendszerét, valamint az intézmény kiemelt hagyományőrző tevékenységét. A főigazgató asszony büszkén mutatta meg a Színtér festett kazettás mennyezetét, amelyet Győri Balázs fafaragó és bútorfestő tervezett, a kazettákat pedig a tanárok közösen készítették el.

Mucsonyi Zsolt kosárfonó tagtársunk és családja számára különösen kedves volt ez a látogatás. Zsolt itt, az iskola utolsó felnőttképzésben részt vevő évfolyamán sajátította el a kosárfonás mesterségét. Közel egy évtizede nem jártak az alma mater falai között, az intézmény változásait azonban azóta is figyelemmel kísérték. Szívükben őrzik az itt kapott szellemiséget, és munkájukkal, életükkel viszik tovább az iskola jó hírét és értékeit.

Az iskola szellemiségét jól tükrözi, hogy a diákok nem csupán puszta tárgyalkotást tanulnak, hanem a néprajzi gyűjtések anyagára építve sajátítják el a hagyományos formavilágot és díszítőművészetet. A szakmai műhelylátogatás során az intézmény szakoktatói vezettek bennünket végig az egyes szakterületeken. Elsőként a bőrműves műhelyben Benő Tamás és Porkoláb Benedek mutatta be a pásztorművészeti hagyományokon alapuló bőrmunkákat és a speciális szerszámhasználatot. A műhelyben örömmel köszöntötték  hajdani mesterüket, Horváth Tibor Népművészet Mesterét, aki küldöttségünk tagja volt.  A nemezkészítő műhelyben Négyesi Boglárka avatott be bennünket a gyapjúfeldolgozás és a nemezelés ősi technikáiba. Ezt követően a takácsműhelyben Szatmáriné Győri Tünde, a szövőműhelyben pedig Zombori Judit ismertette meg velünk a hagyományos szövőszékeken készülő textíliák világát. Utunkat a faműves és fafaragó műhelyben folytattuk, ahol a Népművészet Ifjú Mestere, Príma Junior díjas Győri Balázs szakoktató vezetésével tekinthettünk bele a fafaragás fortélyaiba, végül pedig a fazekasműhelyben Tóth Beatrix jóvoltából ismerkedtünk meg a korongozás és a helyi agyagmegmunkálás alapjaival. A tanulók alkotásait megtekintve meggyőződhettünk arról, hogyan válik a hagyományos kézműves tudás a fiatal generáció mindennapi életének és alkotói identitásának szerves részévé.

A parasztházak hangulatát idéző iskola, a diákok elmélyült munkája és a mesterek kitartása mindannyiunkra nagy hatást gyakorolt. Amikor a hátsó kiskapun át kiléptünk, úgy éreztük, valamivel gazdagabban indultunk tovább következő állomásunkra, ifj. Fazekas István fazekas műhelyébe, ahol Nádudvar legismertebb szellemi és tárgyi örökségével, a híres nádudvari fekete kerámia készítésének titkaival ismerkedtünk meg. Vendéglátónk Ifj. Fazekas István fazekasmester, a Népművészet Ifjú Mestere és Népi Iparművész volt, aki a több mint háromszáz éves családi hagyományt viszi tovább. A Fazekas dinasztia generációk óta őrzi és örökíti tovább ezt a különleges technikát. A műhelybemutatón végigkövethettük az alkotás minden fázisát a helyi agyag korongozásától és bőrkemény állapotig történő szárításától kezdve egészen a díszítésig. Megtudtuk, hogy a kerámiák jellegzetes fényes mintázatát nem máz adja, hanem a félszáraz felületre folyami kaviccsal dörzsölt, úgynevezett besikált motívumok, amelyek az égetés után selymesen csillognak a matt alapon. A mester részletesen elmagyarázta a fatüzelésű kemencében zajló redukciós égetés folyamatát is: az égetés végén a parázsra fojtóanyagot – fűrészport, szalmát vagy istállótrágyát – raknak, majd a kemence nyílásait légmentesen lezárják, így az oxigénhiányos térben felszabaduló szén és füst beépül az agyag pórusaiba, létrehozva a jellegzetes mélyfekete vagy acélszürke árnyalatot. A bemutatót követően meghallgattuk a Fazekas család fordulatos történetét, megtekintettük a mester és elődei munkáiból berendezett kiállítóházat, majd a műhely boltjában a résztvevők egyedi kerámiákkal gazdagíthatták saját gyűjteményüket.

Nádudvari utunk utolsó állomásán egy egészen másfajta, ám annál édesebb mesterség fortélyaival ismerkedtünk meg. A népi cukrászat és az ünnepi asztalok díszének világába pillantottunk be Nagyné Molnár Éva grillázskészítő műhelyében. A mester bevezetett bennünket a karamellizált cukorból és pörkölt olajos magvakból – elsősorban dióból – készülő különleges, szoborszerű alkotások készítésének rejtelmeibe. Megismerkedtünk a forró grillázsmassza nyújtásának, formázásának és összeállításának gyorsaságot és rendkívüli kézügyességet igénylő fortélyaival, valamint az írókázott cukormázas díszítési technikákkal. Vendéglátónk mesélt a grillázstorták lakodalmi és egyéb jeles ünnepi alkalmakhoz kapcsolódó népszokásairól is, felelevenítve például azt a hagyományt, miszerint a lakodalomban összetört menyasszonyi grillázstorta darabjainak száma jósolta meg az ifjú pár boldog éveinek számát. Nagy örömmel figyeltük Éva néni szinte „tűzálló” kezeit, amelyek gyors, biztos mozdulatokkal formálták a még meleg, diós karamellmasszát. Csapatunk több tagja maga is kipróbálta a formázást, és megtapasztalta, mennyi ügyesség és gyakorlat szükséges egy-egy szép grillázsalkotás elkészítéséhez.

A tartalmas szakmai beszélgetésekkel, bemutatókkal és kézműves élményekkel teli nap után a Heves Megyei Népművészeti Egyesület tagjai feltöltődve, új szakmai kapcsolatokkal és módszertani tapasztalatokkal gazdagodva indultak haza.

Szeretettel gondolunk vissza erre a tartalmas napra, a régi és új ismerősökre, a baráti találkozásokra. Különösen jó érzés volt látni azokat a fiatalokat, akik a mesterektől tanulva nem hagyják elveszni őseink tudását.

A fotókat Kiss István készítette: https://photos.app.goo.gl/3T1AwsB8PvzEvqQZ6