Csipkeverő tábor Kunmadarason

Bódi Klára csipkeverő népi iparművész beszámolója a kunmadarasi csipkés táborról:

TÖBB, MINT  CSIPKEVERÉS

2015. szeptembere óta vezettem alsótagozatos kisiskolásoknak Csipkeverő Szakkört szülővárosomban, Kunmadarason – a Heves Megyei Népművészeti Egyesület „kiküldöttjeként” -.

A 2015/16-os tanév befejeztével (június 20-24 között) a Kunmadarasi Református Általános Iskolában – a gyerekek kívánságára - nyári tábort szerveztünk a Csipkeszakkörösök számára.

A tábori hét elmúltával tapasztalataimat összegezem.

Őszintén bevallva, kis szorongással indultam az első napon Egerből  Kunmadarasra. Nyomasztott az, hogy ilyen távolságból lehetetlen a kísérőprogramok megszervezése, illetve a teljesen heterogén összetételű és „tudású” gyerekcsoport is nagy kihívás volt, még akkor is, ha négy évtizedig a pedagógus pályán szolgáltam. Nem utolsó sorban a szaharai hőség, ami az Alföldön még erősebb, mint itt, az Északi Középhegységben…

Ám az aggályaim eloszlottak, mert minden tervezett program sikerrel megvalósult: a 6 - 12 éves korú gyerekcsoporttól annyi szeretetet, és a felnőtt segítőktől annyi tevőleges segítséget kaptam, ami feledtette a – szinte bírhatatlan – forróságot is.

A gyermekek számára – életkori sajátosságaikhoz igazított – érdekes, játékos tevékenységeket kellett szervezni. Így szerepelt a programban a csipkeverés is, és az úgynevezett „kísérőprogramok”: a Reptéri Juhhodályhoz kerékpáros kirándulás, könyvtári mesefilm, meseolvasás, társasjátékozás, rajzolás, testmozgás: mindennapos testnevelés (még a talp és hátmasszírozás), de még a fagyizás, süteményezés is….

A táboron részt vevő gyermekek: összesen 8 fő

( 2 fő 6 éves, épp most lesznek I. osztályosok ebben az iskolában. Ők teljesen kezdők.)

(3 fő IV. osztályos, egyikük kezdő, a másik 2 fő „haladó”: 2015. szeptemberétől szakkörös)

(3 fő V. osztályos, 2 fő „haladó” 2015 szeptembere óta szakkörös, 1 fő teljesen kezdő)

A korosztályi összetétel és a tudásszint mindenképpen egyéni bánásmódot, teljesen személyre szabott „csipkés feladatot” igényelt. Cél továbbra is – mint évelejétől kezdve, a szakkörben is – a csipkeverés iránti érdeklődés felkeltése, és ezen kézimunka megszerettetése, a valahai Nagykunsági Csipketelepen a csipkeverés „feltámasztásáért” való munkálkodás.

Felnőtt segítőimnek ( Nagyné Papp Róza igazgató Asszonynak, Doóné Zsoldi Valéria pedagógus kollégámnak, a szülőknek, az iskola technikai dolgozóinak és  kunmadarasi lakosoknak)  őszinte szívvel köszönöm meg, hogy a tábor szervezésében, lebonyolításában készséggel, önzetlenül támogatták munkámat. Nélkülük nem jött volna létre ez a program.

Külön is köszönöm a szülőknek az irántam tanúsított bizalmat, hogy gyermekeiket örömmel engedték ebbe a táborba.

Végül: álljon itt pár idézet a gyermekek „leveleiből”, amelyet – saját ötletükre – írtak a táborról:

…”..nagyon örülök, hogy ilyen jól telt el a hét, és nagyon köszönöm Valika néninek a fagylaltot és az állatnézést…Remélem, hogy Klárika néni nem felejt el minket…”(Molnár Dzsenifer IV.oszt.)

…”Igazgató néninek köszönöm, hogy ő beszélt rá, hogy menjek csipkeszakkörbe…Klárika néninek köszönöm, hogy megtanított ilyen gyönyörű ékszereket csinálni….Boldog és kellemes nyarat kívánok…”(Pócsi Boglárka V. oszt.)

…”Ezen a héten nagyon sokat megtanultam tőled, Klárika néni. De legfőképpen azt, hogy nem szabad feladni, amibe belevágtunk…”(Csóka Cintia IV. oszt.)

….”Sokat tanultam, és megtudtam a tegnapi napon, hogy amit szeretnék, azért tegyek meg minden tőlem telhetőt….és szeretnék én is olyan jól csipkézni, mint maga. Remélem, meg is tanulom..” (Csóka Viktória V.oszt.)

Ezek a sorok önmagukért beszélnek. Úgy gondolom, hogy ha semmit sem tudtam volna is átadni a csipkeverés „tudományából”, akkor is „megérte” a fáradozás: az éves szakköri munka és a tábor szervezése. Pénzzel nem mérhető, EMBERNEVELŐ értéke van, ami „TÖBB, MINT CSIPKEVERÉS”

Kedves Népművész Társak! Ugye mindannyian ezért szeretünk gyerekeket tanítani ??

                                                              Bódi Klára csipkekészítő népi iparművész